Blog

Te mit szeretnél visszakapni gyerekkorod karácsonyából?

2021.12.01 08:40
Te mit szeretnél visszakapni gyerekkorod karácsonyából?

Miért lábad könnybe oly gyakran a szívünk, ha gyermekkorunk gondtalan karácsonyára gondolunk?

Minden emlékkép egy-egy történetet hoz elő és miközben a múltból elköszönésre visszatérő emlékek rengeteg szép emléket idéznek fel, azon gondolkodsz, hogyan tudnád visszacsempészni gyermekkorod hangulatát az idei karácsonyba.

De valójában miért vágyunk annyira vissza?

 

 

Már megszoktuk.

Az ünnepek előtti „káoszt”, az ajándékozás – gyerekkorunkban ragadt örömteli – időszakát. Valljuk be, gyerekként sosem folyt a hátunkról a víz délután kettőre, nem futottak versenyt az idővel az esti vacsorát illetően, mert mindenki ott toporzékolt korgó gyomorral.

 

Mindig azt mondjuk, de jó volt régen.

 

Mit keresünk valójában a múltban?

Keressük a régmúlt karácsonyok ízét, illatát.

A gyermekkori karácsonyunk apróságait, a múltat idéző „kellékeket”, rajongunk a retro díszekért, a régi mesekönyvekért, a gyermekkorunk letisztultságát felidéző elemekért.

Keressük a nagymamánk sütijének a receptjét. Az egyszerűt, nem az agyonmodernizált és giccsben ázott verzióját.  

Szeretnénk egyszer, csak még egyszer átélni azt a boldog érzést.

Amikor gyerekként a hideg miatt bevörösödött füllel szaladtunk be az ajtón és vettük át édesanyánk kezéből a frissen sült illatos almát. A sötétben, este, a hótól elázva szánkóztunk.

A télapócsomagunkban egy aranypapírba gyömöszölt diónak is örültünk, mint ahogy imádtuk a legegyszerűbb ételeket is. Nem afrikai harcsát ettünk, hanem héjában sült krumplit kacsazsírral, hagymával.

De együtt ettük.

Nem csak egymás mellett.

 

Fotó: Fortepan, Beyer Norbert

Nem volt százféle szaloncukor, csak néhány (azok is a karácsony végére üres papírként lógtak a fáról).

Banánért és mandarinért hosszú sorok kígyóztak a boltok előtt. Ma ránk rohad, ha nem esszük meg.

Nagymamáink becsben tartották rokonoktól érkezett, kézzel írott, frissen érkezett képeslapokat. Ha kifogyott valami az ünnepek alatt a kamrából, a szomszédoktól kértél. Más lehetőséged nem volt.

Az izzót a karácsonyfán egyesével kerested, ha egy kiégett.

Ha esett, ha mínusz volt, az ajándékokért gyalog jártak el a szüleink.

Nem a kényelmes és fűtött plázákból szerezték be azokat. Házhoz szállításról pedig maxiumum Öcsitől hallottak csak a Mézga családból.

Ma roskadoznak a boltok a százféle szaloncukortól, télapócsokitól és ajándéklehetőségek ezrétől, mégsem éljük meg gyakran ezt a régen elfeledett érzést.

Fotó: A Váci utca, Fortepan, Magyar Rendőr

De mit is keresünk igazából gyermekkorunk karácsonyába visszanyúlva?

 

Valóban a régi dolgokat?

Miközben az újak sokkal praktikusabbak, vagányabbak és gyakran szebbek is.

Vagy az összetartást, szeretetet, ami akkor még jobban megvolt az emberekben?!

Hiába a drága ajándék, ha nem szívből adjuk.

Hiába minden, ha a legfontosabb, az összetartás nincs meg az emberekben.

Ma csillog a karácsony.

 

A szívünk viszont nem csillog hozzá.

 

Csillog a környezetünk.

A lakás, a díszek, az idén 36.-nak vásárolt LED-fényfűzér.

Onnan tudjuk, hogy itt a karácsony, hogy a próbafülkéből karácsonyfaként vonul ki mindenki a sok elszabadult csillám meg flitter miatt, amit az arrajárók maguk mögött hagytak.

 

Csak egy valami nem csillog, a szívünk és lelkünk.

 

A fáradtság sosem tapasztalható mértéke nyomja minden porcikánkat.

Már csak annyi energia pislákol bennünk 24-én, ami éppenhogycsak megtartja a külső vázunkat. Belül már nincsen se gondolat, se érzelem, csak gyakran a túlélési vágy.

Mikor... lesz... vége...az ünnepi időszaknak.

És közben épp ezekre a 'régi vágyott' dolgokra nincs időnk.

Azokra az egyszerű szaloncukros beszélgetős estékre. Amikor nem kellett tévé, csak a szánkó.

Amikor nem kellett az internet és egyéb luxus a boldogsághoz, csak az az egyszerű fajáték, amit oly becsesen tettünk le a karácsonyfa alá minden este.

Mit keresünk mi a gyermekkorunk karácsonyában ténylegesen?

Az egyszerűséget.

A gyermeki letisztultságot.

Fotó: Fortepan, Kölcsey Ferenc Dunakeszi Városi Könyvtár, Petanovits fényképek

Ha csak egy percre is, de erre vágyunk újra

 

No, nem pont arra a muffin-kalapos babára, moncsicsire, Rodolfo-készletre, kétkazettás magnóra vagy a faautóra.

Ma 54, 47, 32 évesen, érthető okok miatt.

De arra az érzésre igen, amit akkor átéltünk.

Az egyszerű dolgokat megbecsültük és odafigyeltünk egymásra.

Nem cseten „beszélgettünk” vagy telefonon dobtunk egy kötelező körös „Boldog Karácsonyt” üzenetet, hanem szemtől-szembe társalogtunk.

A személyesség jegyében.

 

Talán ezt keressük mindannyian, a régi idők hangulatát.

Az egyszerűség, letisztultság és személyesség varázsát.

 

S úgy érezzük, így karácsony környékén talán egy kicsit újra átélhetjük, hiszen ez csak rajtunk múlik.

Mi ehhez szeretnénk egy lehetőséget nyújtani.

Mert ilyenkor örömöt akarunk szerzeni, boldogok és stresszmenetesek akarunk lenni, és pillangókat szeretnénk reptetni a gyomrunkba, hogy telitalálat volt.

Az ajándéknak „tényleg volt értelme”.

A Krea-Wood nemcsak karácsonykor, de az év 365 napján ezt az egyszerűséget, letisztultságot és személyességet képviseli, amit oly sokan keresünk a karácsonyi időszakban.

Tucattermékek helyett egyedi, kézzel és szívvel készült termékeket gyárt.

A termékek az

 

  • odafigyelést,
  • a kifinomultságot,
  • az ízlésességet
  • és a maximális odaadást

 

jelentik.

A fából készült termékeink felületei csiszoltak, égésnyomoktól mentesek.

Amivel nemcsak egy árut kapsz, hanem egy kis szeretetet is ajándékba.

A kézműves termékek általában minőségben magasabb mércét érnek el és előállításuk során nagyobb figyelmet fordítanak a részletekre.

Mert nem elsősorban termékek.

Alkotások, amelyek szellemi munka termékei, szívvel készülnek.

A Krea-Wood mindig is az a fajta letisztultság volt, amiből már nem tudsz elvenni.

 

Nézz rá a lehetőségekre itt a webáruházunkban.

A magyar, handmade, azaz kézzel készült hazai gyártású Krea-Wood termékeink használhatósága és hosszú élettartama miatt évek múltán is emlékezni fogsz erre a karácsonyra. Szerezz örömöt velük szeretteidnek!

 

*Fotók: Fortepan, ami egy szabad felhasználású, közösségi fotóarchívum.